Észak-Amerikától Dél-Ázsiáig
Oaxaca bűbájos, karneváli hangulatban égő belvárosa mindenkit elvarázsolt. Jókat ettünk, ittunk, szórakoztunk és vizslattuk a helyiek ünneplését. Megannyi kézműves termékei lehengereltek, választani alig tudtam, a sok szép áru közül.
Utunkat Mexikóvárostól Oaxaca városig hosszú kilométereken át a hegyoldalban növekvő agave ültetvények szegélyezték. A mezcal fő összetevője ez az agave kaktusz. Nagyon különleges módon termelik, és nem is terem meg minden földben, a vulkanikus talajt szereti igazán. Egy ilyen kaktusz életében egyszer ad virágot és akkor lehet szüretelni, de ez beletelhet akár 5-9 évbe is.
A Tule fa a világ egyik legnagyobb taxódium fája és a legnagyobb törzsű fa az egész világon! Kétezer éves, és még a mai napig nő. Egyes legendák szerint a zapotékok szél istene ültette a fa magját.
Tule fájának megcsodálása után Mitla felé vettük az irányt. Első utunk során a sofőrünket megviccelte a régészeti lelőhelyre vezető út, és eltévedt egy csöppet. Mikor végre rátalált a helyes útra, a falu kapuja túl alacsonynak bizonyult a buszunk számára. Jó pár perces hangos szóváltás után megtudakolta a kedves helyi lakosoktól, hogy milyen irányból tudná megközelíteni a régészeti lelőhelyet. Kaktuszból növesztett kerítés jelezte, hogy elértünk erre a különleges, egyedi stukkódíszítéséről híres helyre.
Kettő körül érkeztünk Monte Albán régészeti lelőhelyére, ami egy domb tetejére épült, és csodás panoráma terült a szemünk elé az Oaxaca-Völgyre. Kicsit spiccesen próbáltunk kikászálódni a kisbuszból, ugyanis egy mezcal manufaktúrában végig kóstoltattak velünk 4 féle 40%-os mezcalt és még vagy 10 féle mezcal likőrt.
Az olmék civilizáció hatalmas monolit fejszobrairól híres. A sűrű dzsungelben alig másfél évszázada találtak rá ezekre a gigászi szobrokra. Ezt tekintik az egyik legősibb fejlett társadalomnak, mely Mezoamerikában élt.
Mikor először léptem Mexikóváros történelmi központjába, a földbe gyökerezett a lábam. A köztudatban az él, hogy Mexikó egy nagyon elmaradott ország és az embernek az az elvárása, hogy akkor a fővárosa is ezt tükrözi. A valóság ennek szöges ellentéte volt. Az épületek európai stílusban épültek és a franchise üzletek ugyan azok voltak, mint Budapest plázáiban. A cikkben több nap élményét olvashatjátok egy végtelen hosszú nappá tömörítve.
A Taraszk Királyság a 13. században jött létre. Ez volt egyike azon kevés térségnek, amit az Azték Birodalom képtelen volt meghódítani.
Két legenda maradt fent a származásukat illetően, de e helyek létezését máig nem bizonyították. Az egyik szerint Chicomotzoc hét barlangjából származnak. A másik, sokkal izgalmasabb, a vándorlásukra épül.
Tenochtitlan (ejtsd Tenocstitlán) az aztékok egykori központja mai szemmel nézve már sosem fog olyan pompában tündökölni, mint a spanyol invázió előtti 16. században. Elképzelni sem tudjuk, milyen fejlett város lehetett, mikor a hódító Cortés és katonái felfedezték a várost. A korabeli feljegyzések az európai cölöpházakra épült, csatornákkal szabdalt Velence városához hasonlították, ám lakosait a spanyolok felfogásában az emberáldozatokat követelő kultúrájuk miatt barbár népségnek tartották. Ez lehetett annak az oka, hogy Tenochtitlant, csak a 20. század során tárták fel.
