Oaxaca bűbájos, karneváli hangulatban égő belvárosa mindenkit elvarázsolt. Jókat ettünk, ittunk, szórakoztunk és vizslattuk a helyiek ünneplését. Megannyi kézműves termékei lehengereltek, választani alig tudtam, a sok szép áru közül.
4 perces olvasási idő
Kora reggel indultunk Mexikóvárosból Oaxaca de Juárez városába. 2018-as utunk során a ködös-hamus időjárásban épphogy csak ránk kacsintott Popocatépetl vulkán kürtője. Békésen pöfékelve burkolta magát füstbe, ugyanis előző nap tört ki.
Először a Vízválasztó hegyeket csodálhattuk meg, majd egész dombokat betakaró kaktusz erdőket láttunk, ameddig a szem ellát. Elhagyva a szárazabb vidéket, vörös homokkal borított lombhullató erdők között folytattuk tovább utunkat Oaxacába. Míg Európában, ahogy az Alpokban haladunk fel a csúcsra egyre hidegebb van, addig a Vízválasztó hegyeken minél magasabbra kapaszkodtunk fel a fürge kisbuszunkkal, annál nagyobb kánikula lett úrrá a vidéken.
A mélyben a több méter széles és rémesen hosszú szakadékok jelezték, hogy ez egy igen földrengéses térség, aminek folyamatosan táguló föld sebhelye szabdalta a tájat.
Mire elértük az úticélunkat, az Oaxaca-völgyben fekvő Oaxaca de Juárez városállamot a hőmérséklet alább hagyott. A külvárosban asszonyok gyűjtötték a műanyag hulladékot, iskolás tinik térdzokniban és iskolai egyenruhában vártak a buszra. A cipőpucolók szeretet teljesen várták vendégeiket az esti fesztiválra készülődve. A vidám házak tetejére teregetett frissen mosott ruhák jelezték, hogy közeledünk a célunkhoz. Ám mielőtt begurultunk volna a belvárosba, útba ejtettünk egy szupermarketet, hogy tortákat vegyünk nekem, mivel a születésnapomat ebben a bájos városban ünnepeltük. Ajándékot pedig már kaptam, amit a Monte Albán cikkben olvashattál.
Oaxacán a farsangi fesztivál szegődött társunknak és kísérte utunkat.
Nagyon hangulatos kis hely volt, kovácsolt vas kapui és rácsai varázslatosak voltak. Árusok hada próbálta eladni változatos portékáit esténként az utcákon, utcazene hangja szállt a városban, mely megkoronázta napjainkat. Számtalan lufi színesítette a tereket, ahol a cipőpucolók hada várta a szolgáltatásukat igénybe vevőket. Jobb híján egymás cipőit is kitisztították.
Olmék arcú asszonyok árulták díszesen szőtt kézműves termékeiket a térségre jellemző geometrikus és virágos mintáival. Piruló kukorica illata lengett a levegőben, amit még melegében jól megpaprikáztak, mielőtt átadták az éhes érdeklődőknek.
Bementünk a Santo Domingo templomba, ami a 16-17. század között épült.
A templomban 1972 óta látogatható egy múzeum, amiben közelebbről megismerkedtünk Monte Albán városával, mely egykor a zapoték és misték civilizációknak adott otthont. A templom számos alkalommal összedőlt, leégett, ugyanis a spanyol hittérítés során nem hittek az őslakosoknak a hódítók, hogy ez a talaj a sok tűzhányóval nem megfelelő ehhez az építkezési stílushoz. A templom az európai barokknál is díszesebb volt, ahogy néztem, szinte beleszédültem, milyen részletgazdag stílusban épült, friss virágillat úszott a levegőben. Az eltúlzott díszítés oka, hogy a „tudatlan” indiánokat lenyűgözzék hittérítéseik során. Mindezt persze a helyi őslakosokkal akarták kivitelezni, ám ők apró és törékeny termetük miatt nem voltak alkalmasak ilyen megterhelő munka elvégzésére, ezért Afrikából hoztak rabszolgákat ezekhez az építkezésekhez.
A késő délutáni órákban a terek kezdtek megtelni az ünneplő helyiekkel. Bevették a padokat és a szökőkutak szélein hűsöltek. Rápihentek az esti karneválra, ahol a bibliai keresztény jelenetek eljátszásán túl a világi élet minden örömét kiélvezték az étkezésen keresztül a táncolásig.
A főtéren számos étterem közül választhattunk, ahol elkölthettük a vacsoránkat. Mivel nem volt Corona sörük, így a Modelo nevű rettentően édes barna sört kóstoltam meg, amit nem győztem utána tequilával leöblíteni!
Én egy egyszerű grillezett csirkemellet választottam, kaktuszlevéllel és salátával. A kaktuszlevélnek kicsit fanyar, lime-os íze volt, a salátában az uborkának nagyon izgalmas érett, dús íze volt, nem az a vizes, jellegtelen, mint Magyarországon. Amíg étkeztünk, sorra jöttek a 2-3 főből álló utcai zenészek, akik a híresebb mexikói zenéken túl, hangulatos muzsikákkal szórakoztattak minket egy kis apróért cserébe.
Az egyik előadást itt tudod megnézni:
Közzétette: Réka Pálfalvi – 2018. január 25., csütörtök
