Utunkat Mexikóvárostól Oaxaca városig hosszú kilométereken át a hegyoldalban növekvő agave ültetvények szegélyezték. A mezcal fő összetevője ez az agave kaktusz. Nagyon különleges módon termelik, és nem is terem meg minden földben, a vulkanikus talajt szereti igazán. Egy ilyen kaktusz életében egyszer ad virágot és akkor lehet szüretelni, de ez beletelhet akár 5-9 évbe is.
3 perces olvasási idő
Levágják az agave leveleit és a törzsét használják fel a párlat főzéséhez. Ezeket a kaktuszokat 3 méter mély gödörbe dobják, ami vulkanikus kőzetekkel van kirakva és kb. 16 tonna előkészített kaktuszt tesznek bele. Lefedik földdel, hogy ne érje oxigén és meggyújtják, hogy izzon, de ne égjen hamuvá. 7 napig hagyják ezt az égési folyamatot dolgozni, ha ez letelik, akkor kiszedik a gödörből az agavét. Meg is kóstolhattuk ezt a már puha, érett agavét, mézes íze volt. De még nincs vége a folyamatnak.
Egy nagy őrlő malommal finom masszává zúzzák a kaktuszt. Két éve ezt még egy lóval szépen be is mutatták, de a sok kínai turista miatt nincs már ilyen lovas bemutatóra idő. Én már alig hallottam a bemutatót, mert jött is a következő turnus turista.
Visszatérve a mezcal készítéshez, ezt a leperzselt kaktusz masszát nagy tartályban 7 napig érlelik. Az erjedés után vizet adnak hozzá és a lepárlóba rakják. A fermentálás után következik a desztilláció.
A forralás következtében kicsapódott gőzt egy rézcsövön vezetik le egy spirál alakú rendszeren egy fém tartályba, ahogy azt a pálinkafőzésnél is történik. Az első desztillálás után a kijött pasztát leszűrik, a darabkákat félre teszik, kitisztítják a rendszert és újra lepárolják a folyadékot.
Minél többször végzik el a lepárlás és szűrés folyamatát, annál magasabb minőségű mezcalt kapnak.
Az első 5 liter 45-50 fokos, a második 5 liter 30-35 fokos. Az így kapott alkoholt más fajta kaktuszokkal dúsítják, hogy minél különlegesebb ízt érjenek el. Ezt még egyszer finomítják és utána kerül csak a palackokba az ital.
Minél sötétebb a mezcal, annál jobb a minősége.
Ebben a mezcal manufaktúrában négy minőségű 40 fokos mezcalt lehetett venni, és természetesen kóstolni is! Nekem az első és a második minőségű ízlett a legjobban, én a második minőségűt vettem, mert az ízlett jobban és árban azért az sokkal kedvezőbb volt. A mezcalt hasonló rituáléval kell fogasztani, mint a tequilát, tehát a paprikás-sós fűszerkeverékbe bele kell mártani a narancsot, és abba kell beleharapni, de nem szabad lenyelni! Ha megvan ez az íz a szánkban, kell egy jó nagy kortyot húzni a mezcalból és a szánkban összekeverni ezt a két ízt, és csak utána nyelhetjük le! Mivel én a paprikára allergiás vagyok, így csak tisztán ittam a mezcalt, de úgy is nagyon finom volt.
Rengeteg ízű mezcal likőrt is készítettek ezen a helyen, amit persze végig is kóstoltattak velünk. Itt jegyezném meg, hogy mindezt ebéd előtt. Ezek után természetesen már mindenki jó kedvre derült, és széles vigyorral az arcunkon vásároltuk palack számra a mezcalokat. Nekem 600 pesot (kb. 8200 Ft) sikerült ott hagynom, két üveg mezcalt és egy üveg maracujás likőrt is vettem. Már az út elején sikerült jól a seggére csapnom a költőpénzemnek, de legalább ezeket meg tudtam kóstolni.
Az összes szupermarketben lehet kapni mezcalt és mezcal likőröket, de ki tudja annak milyen íze van. Így, hogy körbejártam kétszer is Mexikót, én csak azt tudom ajánlani, hogy mezcalt olyan helyen érdemes venni, ahol megkóstolhatjuk.
Egy ilyen manufaktúrában csak minimálisan drágább, mint a boltban, de a minőség garantált, és tuti nem törik össze az üveg a hosszú út során. Volt, aki nem bízott az üveg strapabírásában, és átöntötte a mezcalt műanyag palackba.
