Tule fájának megcsodálása után Mitla felé vettük az irányt. Első utunk során a sofőrünket megviccelte a régészeti lelőhelyre vezető út, és eltévedt egy csöppet. Mikor végre rátalált a helyes útra, a falu kapuja túl alacsonynak bizonyult a buszunk számára. Jó pár perces hangos szóváltás után megtudakolta a kedves helyi lakosoktól, hogy milyen irányból tudná megközelíteni a régészeti lelőhelyet. Kaktuszból növesztett kerítés jelezte, hogy elértünk erre a különleges, egyedi stukkódíszítéséről híres helyre.
4 perces olvasási idő
Jegyünk megváltása után egy kisebb kaktuszkert fogadott minket, és egy hatalmas fa alatt ismerhettük meg jobban Mitla pazar díszítését. Ne dőljünk be az ismertető táblának, ami a helyszínen fogad minket, ugyanis, azt írja, hogy Mitlát a zapotékok építették. A várost valójában a mistékek emelték.
A misték civilizáció i.e. 1400-i.sz. 1521-ig virágzott, míg a spanyolok ki nem irtották az aztékokkal együtt. A mistékek Oaxaca nyugati hegyeiben éltek kisebb királyságokban, házasságok és hódítások révén egyre nagyobb befolyást nyertek az Oaxaca-Völgyben. Miután a zapotékok elhagyták Monte Albánt i.sz 9. század körül, a mistékek letelepültek ott, és a kultúrájukba integrálták a zapoték építészetet és művészeteket.
A mistékek i.sz. 10. század körül elkezdték építeni új központjukat Mitlát.
A guadalupei Szent Mária templom mögött húzódó falon már meg is láttuk, mitől olyan kivételes Mitla. Ugyanazon apró kövekből 5 féle motívumot raktak ki.
Az építkezési stílusára jellemző, hogy nincs két egyforma minta a stukkódíszítésen. Mivel ezek a mozaikok apró, ugyanolyan darabokból készültek, feltehetőleg a készítésére épült egy fejletten szervezett társadalmi réteg. Volt egy tervező, aki lego szerűen tervezte ezen mozaikok építő elemeit, amit az emberek legyártottak. Összeillesztették ezeket a kis egyforma darabkákat habarcs nélkül, felhelyzeték a zárókövet, ami olyan hatást gyakorolt a felületre, hogy nem kellett kötőanyagot használni.
Ennek a misték központnak az építési szándékáról több teória is napvilágra látott. Az egyik szerint a nagyhatalmú papi réteg lakott itt, esetleg a katonai arisztokrácia lakóhelye lehetett, hasonlóan Tula városához a toltékoknál. De van olyan felvetés is, hogy temetkezési hely lehetett.
Egyre beljebb haladtunk, Leopoldo Batres által feltárt paloták sorakoztak előttünk. Az épület falait kívülről és belülről is ez a jellegzetes minta burkolta.
Öt palotacsoportot fedeztünk fel ezen a régészeti lelőhelyen, építészetileg hasonló volt, mint a Yucatánon látott puuc maja stílus. Ezért gondolják a kutatók, hogy kereskedelmi kapcsolatban lehetett egymással ez a két civilizáció.
Beléptünk az egyik palotába, aminek közepén egy négyszögletes plataforma helyezkedett el, amin egykor egy esőcsináló szobor állhatott. A plataformra körül szimmetrikusan négy épület állt, ez alkotott egy palotát. A négy épületből három elég romos állapotban volt, így csak az egyikbe mászhattunk fel a fél méteres lépcsőfokon. Épp egy mexikói iskoláscsoport özönlött le a lépcsőn, akik jót nevettek, hogy milyen különös nyelven beszélünk mi magyarok.
A magas lépcsősort legyűrve a belső zárt termekhez érkeztünk. Ebben az épületegységben a 10. századtól tekercseket őriztek. A mistékek, csakúgy, mint a zapotékok rendelkeztek az írás tudományával. A majákkal ellentétben ők nem agavé kaktusz levelére, vagy fikuszrostra írtak, hanem szarvasbőrre. Piktografikus írásukkal feltehetően történeti és mitológiai alakokhoz kapcsolódó neveket és dátumokat jegyeztek le, továbbá a királyok sorrendjét, diplomáciai információkat, tudományos feljegyzéseket és történelmüket írták a tekercsekre.
A 4 épületen belül is van egy kis udvar és 4 helyiség, ahova egyes feltételezések szerint a nemeseket temették, habár maradványokat nem találtak. A kisebb helyiségekben is mindegyik falon ezek a kifinomult geometriai minták, tökéletesen faragott kövekből összeillesztett mozaikdíszítések díszelegtek.
A mistékek a stukkódíszítés mellet a miniatűr művészetükkel tűntek ki a mezoamerikai civilizációk közül. Ugyan a mezoamerikai civilizációk nem tartották olyan nagy becsben az aranyat, mint mondjuk a jádét, vagy a kecál tollat, de a mistékek voltak az egyedüli civilizáció, akik megmunkálták e térségben ezt a nemesfémet. Az aranytárgyakat ők terjesztették el Mezoamerikában, a kereskedelmi útvonalaik elértek Costa Ricáig. Oaxaca de Juárez város Santo Domingo templomának múzeumában néztük meg a Monte Albánban feltárt sírok ékszereit, ami a misték civilizáció egyedülálló hagyatéka!
Mikor Monte Albán és Mitla az Azték Birodalom irányítása alá került, a mistékek különleges művészeti stílusa megmaradt, egészen a spanyol invázióig. Tenochtitlan városában külön negyedük volt a misték arany- és ékszerműveseknek.
Miután körbe jártuk a régészeti lelőhelyet a kijárt egy kézműves piacra vezetett minket.
Megcsodáltuk a szőttes árukat, rengeteg Mitla-mintás terméket lehetett vásárolni. Én ugyan kihagytam az ilyen mintás blúz vásárlást, egyrészt mert akkor épp nem volt kedvem alkudozni, másrészt mivel itthon mikor matyó mintás blúzt veszek fel, furcsa szemekkel szoktak méregetni Budapest belvárosában. De persze volt, aki vett Mitla-mintával hímzett lenvászon felsőt, némi alkudozás után az egyszínű fehéret 120 pesoért (kb 1700 Ft), a színeseket valamivel drágábban árulták a helyi asszonyok.
Ezután elmentünk egy Mezcal készítő manufaktúrába, ami már 2018-ban is részegítő élmény volt.
A mezcal készítésről bővebben ide kattintva olvashatsz!
Felhasznált források: