A Tule fa a világ egyik legnagyobb taxódium fája és a legnagyobb törzsű fa az egész világon! Kétezer éves, és még a mai napig nő. Egyes legendák szerint a zapotékok szél istene ültette a fa magját.
4 perces olvasási idő
Reggel hétkor reggeliztünk, a vegetáriánus „wellness” hotelunkban, ezért csak gyümölcsök voltak: görög és sárga dinnye, papaya és fahéjas banán, ami le volt öntve vanília sodóval, amerikai palacsinta, sült zöldségek. Azt tudni kell, hogy Mexikóban ezeknek a gyümölcsöknek teljesen más ízük van, mint amit otthon lehet kapni, sokkal érettebb, teltebb ízzel rendelkeztek. Volt még bundázott zsemle, a belsejében babos paradicsom szósszal, a tetején rá sült sajttal. Én a pékáru mellett döntöttem, ami nagyon finom volt és jó sok gyümölcsöt ettem mellé.
A reggeli közben a Mexikóvárosban beújított SIM kártyának hála böngésztem az e-mailjeimet. Nagyon meglepődtem azon, hogy milyen sokan jelentkeztek az egy hete meghirdetett vágó asszisztensi gyakornoki munkára arról az egyetemről, ahova én is jártam. Azt hittem, jó, ha találok egy lelkes hallgatót, de ehelyett nem győztem szelektálni. Szegénykék, még nem tudják mi vár rájuk! A reggeli elköltése és a levelek válaszolgatása után a buszunk felé vettük az irányt, és láttuk ahogy ezekben a korai órákban az egyik fának a virágából egy kolibri lakmározott.
A helyiek is ébredeztek, frissen facsart narancslevet árultak az út mentén, amit a közlekedési lámpánál árultak. Én azt vettem észre, hogy a dugók Mexikó nagyobb városaiban többek között azért alakultak ki, mert a helyiek az ügyes bajos dolgaikat a piros lámpánál intézték. Amikor pirosra vált a lámpa, az árusok eszeveszett rohangálásba kezdtek az autók között. Ki reggeli churrost, tortillát, teát, fagyit, kávét, desszertet árult, de szívesen mosták le az autók szélvédőjét, vagy akár árultak autókhoz tisztítószereket. A mi buszvezetőnk is vett egy pár törlőrongyot a buszba, aminek a menete a következő képen zajlott: az árus beadta a piroslámpánál az ablakon keresztül a portékát, a vezető komótosan kiválogatta a neki tetszőt, majd jött az alkudozás. Ekkor már zöldre váltott a lámpa, de az alkudozás tovább folytatódott, közben azért már elindult az autósor, így lassan elkezdett gurulni a buszunk, míg az árus loholt a pénze után. A végén immár nagy futás közepette adta ki az árusnak a marék aprót a sofőrünk.
Csak remélhettük, hogy jól számolt és nem fog hosszú utunk során üldözni az árus átka!
A 2018-as utunk során a buszsofőrünk nem igazán volt a helyzet magaslatán, amikor a túravezetőnk elmondta, hogy mi lesz a napi program. Ezt a Tule fát is nagyon nehezen értette meg, és a nap többi programján is eltévedt. Sőt, a későbbiekben volt olyan is, hogy az egyik szállodát egyáltalán nem találta, és nekem kellett az offline térképemmel navigálni. De mindezt megbocsátottuk neki, mivel a buszunk szép nagy volt és felüdülés volt vissza térni a guatemalai proli kisbuszunkból. De térjünk is vissza a 2020-as utunkhoz, ahol az elegánsan felöltözött sofőrünk mindig a toppon volt, és Oaxacából fél óra alatt el is értünk a Tule fához.
A Tule fa a világ egyik legnagyobb taxódium fája és a legnagyobb törzsű fa az egész világon! Kétezer éves, és még a mai napig nő. Egyes legendák szerint a zapotékok szél istene ültette a fa magját.
Pár száz éve építettek mellé egy keresztény templomot, mivel sok zarándok érkezett a fához a gyógyító hatása miatt. A rák ellenszerének egyik legfontosabb alapanyagát vonták ki belőle, amit ma már szintetikusan állítanak elő.
Mivel ilyen hatalmas a Tule átmérője, megannyi odú volt benne, és hangosan csiviteltek a madarak, akiknek ez volt az otthona. Pont kilenc előtt értünk oda, és a nagy fotózás közepette a közeli templom harangjátékát volt szerencsénk végig hallgatni. Ha érdekel, akkor a cikk végén hallgass bele!
Egy kis botanikus kertet is ültettek a fa és a kápolna köré, ahol rózsák, hatalmas levendulák és egzotikus virágok nyíltak, amiket én nem ismertem. Többféle formára volt nyírva a sövény: volt maja alakú, kis medvét is láttunk. Mikor ott voltunk, akkor is éppen ápolták a csodás, illatos kertet, éppen locsoltak a helyi bácsik. Az egyik a locsoló csövet csak ledobta a földre és kisebb belvizet okozva árasztotta el a virágokat vízzel.
Felhasznált források: