Az olmék civilizáció hatalmas monolit fejszobrairól híres. A sűrű dzsungelben alig másfél évszázada találtak rá ezekre a gigászi szobrokra. Ezt tekintik az egyik legősibb fejlett társadalomnak, mely Mezoamerikában élt.
4,5 perces olvasási idő
Az olmék civilizáció virágkorát i.e. 1500-i.e. 200 élte, egykori területe az Egyesült Államok Rio Grandéjétől a Yucatán-félszigetig húzódott, amelyet négy folyó szabdalt. Térsége mocsaras, éghajlata trópusi volt. A bazalthegységek termékeny talajt és megfelelő kőforrást biztosított számukra.
Már i.e. 2000 körül sűrű településhálózattal rendelkeztek, ám szétszórtan éltek, nem alakultak ki nagyobb városok. A falusias civilizáció élén az uralkodói elit, a csúcsán a papkirály állt. A papkirály az istenek földi megtestesítője lehetett.
Mezoamerika területén itt jelent meg először a sámán kultusz. A sámán képes állatok formáját magára ölteni pl kígyóét és jaguárét. Hallucinogén gombát vagy dohányt használtak, áldozatok révén kommunikáltak isteneikkel és a természet fölötti erőkkel. Ez a hiedelem alkotta a prekolumbián mezoamerikai civilizációk vallásának alapját.
Az olmék civilizáció is az áldozatot követelő isten kultuszban hitt.
Azonban itt nem feltétlenül emberáldozatot ajánlottak fel, hanem úgy nevezett „tömeges áldozatot” alkalmaztak, ami azt jelenti, hogy a vallási városukban több rétegben földbe temettek szakrális tárgyakat. Ezekbe aztán időközönként kis lyukat ástak, hogy megnézzék ott vannak-e még. Ez lehetett egy-egy rituálé alkalmából, ugyanis a csillagászatuk révén, használtak naptárat. Ilyen eltemetett emlékek a La Ventában talált mozaikpadlók, sztélék, vasércből csiszolt tükörök, de egy egész piramist is eltemettek.
A mozaikpadló vélhetően a fő élelemforrásuk istenét, a kukorica istent ábrázolja. A kultúrájukban a kukorica egyet jelentett az élettel. Ezt az ikont használták megannyi edény díszítésén, mozaikon, vallási tárgyakon, ami az egész nép fáradtságos munkájának gyümölcse volt. Amint elkészültek ezek a tárgyak (nem feltétlenül azonos időben, hanem ünnepnapokon), azonnal eltemették őket a vallási központokban, hogy isteneik számára áldozzanak.
A világ elől elrejteni szánt vélhetően rituális áldozatok mellett találtak az utókor számára nagyon is nyilvános emlékeket.
Az olmék óriásarcoknak hívott, valóban hatalmas monolit kőfejek legkisebbike 1,6 méter magas és 6 tonna súlyú, míg az eddig megtaláltak közül a legrobosztusabb 3,4 méter magas és 40 tonnát nyom. Mindegyik fej sisakot visel és sokan negroid vonásokat látnak benne, afrikai ősöket sejtenek.
De a valóság az, hogy ezen a területen is felfedezhető egyes indián törzsekben ezek az arcvonások. Napjainkban úgy gondolják, hogy uralkodókat ábrázolnak ezek a szobrok. A trónra lépésük, vagy haláluk apropóján készíthették a szobrokat, de az biztos, hogy nem egy időben készültek. Más-más időben és helyen leltek ezekre az fejekre. De hogy pontosan kik voltak és mikor uralkodtak, ezt nem tudjuk, mivel csak pár olyan leletet találtak, ahol az írás megjelent.
Mezoamerikában az olmék volt az első civilizáció, aki ilyen nagy mennyiségű kőzetet képes volt megmozgatni.
Ennek mikéntjéről több feltételezés is él a köztudatban, mivel a kereket nem ismerték ezek a népek. Ebben a térségben évi 3.000 mm csapadék esett, a folyók ilyenkor kiáradtak a medrükből. Talán az ilyen áradások során szállíthatták az óriásfejeket. Más teóriák szerint az emberek akkoriban az agykapacitásuk sokkal nagyobb részét tudták használni, így képesek voltak a levitációra, azaz a lebegtetésre, és így szállították a szobrokat. Aztán idővel elbutultunk és már kisebb részét használjuk ki az elménknek.
A megtalált leletek arra utalnak, hogy az olmék civilizáció egy erősen centralizált uralmi rendszer lehetett. A nagy mennyiségű, távoli helyekről származó különféle nyersanyag is bizonyíték erre. A veracruzi olmék helyektől távol felbukkanó emlékek arra is mutatnak, hogy nem katonai, mindinkább vallási ok állhat ezen tárgyak elterjedésében. Az olmékok előállították a szakrális ereklyéket, aztán a cserekereskedelem révén terjesztették el. Kiépült kézművességük megléte és erre alapuló kereskedelmük előfutára a városi civilizáció alapjainak.
I.e. 400 tájára tehető ennek a gigászi kőzeteket megmozgató civilizációnak a hanyatlása, aminek oka a kereskedelmi útvonalak változása lehetett. E letűnt nép hagyatékának tekintik a csillagászat, a naptár és az írás eredetét Mezoamerikában. Isteneik tisztelete később felbukkant a mezoamerikai civilizációkban a majáktól az aztékokig.
Az olmék óriásiarcok otthonáról a La Venta Parkról egy később megjelenő cikkben olvashatsz!
Felhasznált források: