A Taraszk Királyság a 13. században jött létre. Ez volt egyike azon kevés térségnek, amit az Azték Birodalom képtelen volt meghódítani.
1,5 perces olvasási idő
A prekolumbián Nyugat-Mexikó térsége a posztklasszikus korig nem élt civilizált társadalomban.
I.e. 1200-i.sz. 1000 között nem alapítottak nagyobb városállamokat, nem voltak szertartási központjaik. Úgynevezett főnökségek működtek, népessége kisebb falvakban élt, minden féle monumentális emlék nélkül. Csupán temetkezésük és más tájra nem jellemző agyagedények maradtak fent utának.
I.sz. 1200 körül az egyik michoacáni törzs, a taraszk bekebelezte az ebben a térségben élőket.
A térségben élők állításai szerint csicsimék őseik is voltak, akik őket hátra hagyva Tulába vándoroltak. A magukba olvasztott népcsoportok a közös nahuatl nyelvet beszélték, míg a nemesség kiváltsága volt a taraszk nyelv használata.
Tzintzuntzan vált a taraszk központtá, ott építettek templomokat és kör alakú piramisokat, és hozzájuk alépítményeket emeltek.
Iguatzio városában talált chacmool áldozati oltár a toltékok jelenlétére utalhat e térségben. A taraszk volt az egyetlen mezoamerikai nép, amely rézfegyvereket használt. Különleges ismeretekkel rendelkeztek a réz, a bronz, az ezüst és az arany megmunkálásában, vélhetően perui és kolumbiai kapcsolatok révén sajátították el ezen technikáikat. Jellegzetes geometriai formákat festettek agyagedényeikre, és szobraikra, ábrázoljanak azok embereket vagy állatokat.
Kuriózumnak számít még balta alakú pénzük, mivel egyetlen mezoamerikai kultúra sem használt pénzérmét. Harcászatuk olyan fejlett volt, hogy az Azték Birodalom sosem tudta meghódítani királyságukat. Az ő sorsukat végül a spanyolok pecsételték meg.
Felhasznált források: