Délelőtt tízre értünk ki Teotihuacan (ejtsd: Teotihuakán) titokzatos városába. Kicsit kómásan szálltam ki a kis buszunkból, mivel a szobatársam megint hajnali fél ötkor keltett fel, hogy ő pakolni szeretne és a reggeliig tényleg csacsogva ide-oda rakosgatta a holmiját. Mivel Mexikóban a kávét bűn rosszul főzik le, még a koffein jótékony ébresztő hatását sem tudtam bevetni. De tudtam, hogy szuper élményben lesz részem, hiszen első alkalommal is, mikor 2018-ban megmásztam a Nap piramist, megérintett e letűnt civilizáció hagyatéka.
14 perces olvasási idő
♪ Ajánlott zenei aláfestéshez kattints ide ♪
Azt nem tudjuk, hogy pontosan kik lakták, miért építették és aztán miért hagyták el Teotihuacánt.
Ami biztos, hogy hirtelen hagyhatták el a lakók a várost, mivel sok edény, szerszám, eszköz, obszidián kés maradt hátra utánuk, amit nem volt alkalmuk magukkal vinni. A régészek ebből arra következtettek, hogy valami féle katasztrófa történhetett és sietve távoztak. Rengeteg teória olvasható ezekről.
A várost i.e. 100-i.sz 700 között lakták, virágkorát i.sz. 250-650 élte. I.sz. 750 táján a város leégett, egyes feltételezések szerint ekkor hagyták el tömegesen a várost. Ezután egy észak felől érkező nép, talán a toltékok tették magukévá a Teotihuacánt és kultúráját, ám i.sz. 900 körül ők is magára hagyták e pompás várost.
A 15. században az aztékok találtak rá az elhagyatott, romos városra. Őket is elvarázsolták a gigantikus piramisok, ezért a városnak a Teotihuacan nevet adták. Magyarul, ahol az istenek születnek.
I.e. 100 körül a völgy déli részén iszonyú vulkánkitörés tombolt és elpuszította Cuiccuilo városát. A környező városok lakói is menekülésre kényszerültek, és Teotihuacan városában egyesültek.
Felvirágoztatták a terület szakrális életét, és a város egyben kereskedelmi központtá vált.
A Teotihuacán területén lévő múzeumban közelebbről megismerhetjük ennek a népnek a mindennapjait, és használati cikkeit.
Kereskedelmük egyik kulcsa az obszidián volt, amit a közeli hegységben bányásztak és Mezoamerika egész területére jutott belőle a cserekereskedelem által, és ezáltal teotihuacaniak is értékes nyersanyagokat tudtak szerezni. Az obszidiánnak az az érdekessége, hogy kést faragva belőle, az éléből nem veszít, ezért akár koponyalékelésre is használták.
Megtalálták azokat a listákat, amelyekből kiderült, hogy közel 600 mikro település fizetett adót Teotihuacan városának.
Teotihuacan befolyása elért a messzi maja birodalmakig. Tikal egyes sztéléin és épületein megjelent a teotihuacáni ábrázolásmód.
A teotihucani nép jártas volt olyan technikai ismeretekben, mint a víztározás és a csatornavezeték építése.
Fejlett építészetük lehetővé tette, hogy olyan fenséges épületeket hozzanak létre, mint a Nap piramis.
Gyönyörű kerámiákat hagytak maguk után, képesek voltak a kagylóhéjat és a csontot megfaragni. De gyakorlottan készítettek nagyobb, részletgazdag szobrokat. Alabástromból, és a vulkanikus diorit kőzetét megmunkálva halotti maszkokat készítettek. Aprólékosan megmunkálták a féldrága köveket.
Mindez arra utal, hogy ez egy igen fejlett civilizáció volt, mivel képesek volta ilyen kifinomult, finommotorikus mozgást igénylő munkára is.
A múzeumban található az egykori város makettje, ahol nagyon jól láthatóak a különböző épületek.
A következő szobába lépve egy igazán horroriszitikus élményben volt részünk.
Más kultúrával össze nem hasonlítható, igazán bizarr temetkezési szokásra bukkantak a régészek. Az építmények falaiban találtak csontvázakat, amiket aztán itt kiállítva az eredetileg talált pozíciókban rendezték el. A térdük fel volt húzva, hogy beférjenek ezekbe a különleges sírokba. Szinte biztos, hogy a maradványok szakrális temetkezés során kerültek oda, ami nem volt minden lakó számára elérhető. A falba temetett holtaknak hét alsó fogsorból álló nyakláncuk van. A szokatlan nyaklánc kiegészítőjeként még obszidiánt, temetkezési kerámiákat is elhelyeztek. Nagyobb méretű füstölő szobrokat is találtak ezekben a sírokban. Ezért gondolják azt, hogy a felsőbb kaszthoz tartozók kiváltsága volt, hogy a piramisok és templomok építő kövei lehessenek. Arra nem található adat, hogy a közemberek hova temetkeztek.
